Súgó

Témák:

Hozzászólás (Utolsó)

Pro&Kontra Filmkritika Egyik kedvenc filmem, Woody Allen - A Rádió aranykora! Woody bácsi zseni, de ezt tudjuk róla, azt is tudjuk , hogy rengeteg filmje volt, sok jó, s közepesen jó! Woody bácsi mesél, mindig mesél, olyan mint egy régi gramofon, ami megállás nélkül szól! A "slemil" , ahogy a héber közmondás mondja, " a hátára esik és betöri az orrát " . Talán a legnépszerűbb a jiddis folklór alakjai közül. Jean -Pierre Coursodon szerint : "Egy tehetetlen alak, akit csak a saját véletlen ravaszsága és végtelen ösztöne ment meg az elpusztulástól" . Woodyt mindig legyőzik, de mindig mérhetetlen akaraterővel újra próbálkozik a sorssal. A szexuális vágy, a "lelketlen tárgyak" , a tömegkommunikáció mind mind alapeszköze ennek a zsidó úriembernek! Minden ami a vásznon Woody Allen-es , az az életben is az! Allen a "camp" ízléshez tartozik. Ez az esztétikai forma az 50-es évekbeli intellektuális N.Y.-ban teljesül ki, ott , ahol a leghíresebb komikusok, karikaturisták születnek. A "camp" annak a módja , hogy a világot esztétikai jelenségként értékeljük, de nem szépsége, hanem csináltsága szerint. Filmjei egészen a 60-as évek feléig , szorosan kapcsolódnak ehhez a jelleghez. Ennek a magatartásnak, "stílusnak" tipikus jellemzője az irodalmi és filmes utalások széles skálája. Meg lehetne említeni még a Pop art-ot. Woody Allen első próbálkozásaiban megfigyelhetőek a "popular" jegyek, ezáltal a film a tömegfogyasztásra készült! ( " A Pop Art általánossá teszi az összevágást, mint technikai eljárást ; és a 'collage', a 'formless comedy' alapvető eljárása, amelyet W.A. tesz elméletté és gyakorlattá". ) Allen úgy szórakoztat , hogy közben elgondolkodtatóan melankólikussá, és magávalragadóan keserédessé változik! A humor a fő forrás, az Ómega és Alfa, az a humor amit nem csinál, és nem gyárt , hanem kilélegez. A Radio Days-ben is pont ezek a formák és eszközök uralkodnak, egy olyasfajta keretbe zárva, amiben egy kicsit elveszünk az időben. A történet borzasztó egyszerű , már csak azért is, mert nincsen történet. De nem is kell , hogy legyen. Sok kritikus szerint olyan, "mint egy vázlatfüzet, mint egy összefüggő kép, nem túlzottan homogén és nem lehet megérteni az üzenetét" . Érdekes, úgy beszélnek róla, mintha nem látták volna a filmet! Woody anekdotákat mesél gyermekkorából, azokból az időkből , "amikor az emberek még nem ismerték a tv-t, amikor a mostani 50-esek még gyerekek voltak és a világ tisztábbnak látszott". Egy család a főszereplő, Woody népes, színes családja, ahol karrierek kezdődtek el és értek véget, álmok váltak valóra, és otthoni rítusok, szokások ismétlődtek megszokott ciklusokban! New York külvárosában vagyunk, a Rockaway-ben, Queens egyik negyedében, ahol a gyerek Joe-t, nagyszülőkből, nagybácsikból, unokanővből nagynéniből, és a szülőkből álló héber család veszi körül.A szülők állandóan vitáznak például azon , hogy melyik óceán a nagyobb, a CSendes, vagy az Atlanti? Abe nagybácsi gyengéje a hal, van néhány halász barátja, akik állandóan hoznak neki halat. Ruthie imádja Carmen Mirandá-t és dalait. És végül Bea nagynéni, aki állandóna jó partnert keres, akivel boldogan élhetne. Mindenkinek megvan a maga kedvenc rádióműsora. Joe szereti a kalandos történeteket, az Álarcos Bosszúállóval és a háborús hős Biff Bexter-rel ; a többiek szeretik a hősies sporttörténeteket, a világhíradót, könnyűzenét, nyereményjátékokat. Mindenkinek megvan a maga mániája, szenvedélye...nem lövöm le az összes poént, érdemes megnézni a filmet! Woody "kis" filmjei a legjobbak. Határozottan kis filmek, amelyek már az elejétől fogva lemondanak a mestermű álmáról! W.A : "Jobban szeretem a tücsök ciripelését, mint a szamár ordítását. A Radio Days-t langyos siker fogadta Amerikában, a kritikusok nagy filmet vártak Woody-tól, olyat amit mutogatni lehet, és sokáig lehet rajta csámcsogni. Európában a kritikák nagyszerűek voltak, szívesebb volt a fogadtatás. "Az európai néző talán sokkal jobban hozzászokott a nem lineáris, de ugyanakkor egységes szerkezetű filmekhez, mint amerikai." A Radio Days-t Woody Amarcord-jaként emlegetik, olyan , mintha fellinis lenne! Allen életműve tele van a "mesterekre" való utalásokkal, pl Fellini, Bergman, Marx, Chaplin. Személy szerint én a Radio Days-re voksolnék, s tettem ezt attól a pillanttól fogva, amikor Egyik kedvenc filmem, Woody Allen az először megnéztem a filmet. Ebben a filmben jobban tudok élni, mint az Amarcord-ban, jobban tetszik a hangulat, és sokkal inkább magaménak érzem! Nem szeretném a 2 rendezőt összehasonlítani, merész vállalkozás is lenne, mind ketten a saját világukban voltak ( W.A van ) "mesterek". kakismaci

15 (2006.02.05.)