|
Témaindító hozzászólás
|
2005.11.14. 19:49 - |
| Egyik kedvenc filmem, Woody Allen - A Rádió aranykora! Woody bácsi zseni, de ezt tudjuk róla, azt is tudjuk , hogy rengeteg filmje volt, sok jó, s közepesen jó! Woody bácsi mesél, mindig mesél, olyan mint egy régi gramofon, ami megállás nélkül szól! A "slemil" , ahogy a héber közmondás mondja, " a hátára esik és betöri az orrát " . Talán a legnépszerűbb a jiddis folklór alakjai közül. Jean -Pierre Coursodon szerint : "Egy tehetetlen alak, akit csak a saját véletlen ravaszsága és végtelen ösztöne ment meg az elpusztulástól" . Woodyt mindig legyőzik, de mindig mérhetetlen akaraterővel újra próbálkozik a sorssal. A szexuális vágy, a "lelketlen tárgyak" , a tömegkommunikáció mind mind alapeszköze ennek a zsidó úriembernek! Minden ami a vásznon Woody Allen-es , az az életben is az!
Allen a "camp" ízléshez tartozik. Ez az esztétikai forma az 50-es évekbeli intellektuális N.Y.-ban teljesül ki, ott , ahol a leghíresebb komikusok, karikaturisták születnek. A "camp" annak a módja , hogy a világot esztétikai jelenségként értékeljük, de nem szépsége, hanem csináltsága szerint. Filmjei egészen a 60-as évek feléig , szorosan kapcsolódnak ehhez a jelleghez. Ennek a magatartásnak, "stílusnak" tipikus jellemzője az irodalmi és filmes utalások széles skálája. Meg lehetne említeni még a Pop art-ot. Woody Allen első próbálkozásaiban megfigyelhetőek a "popular" jegyek, ezáltal a film a tömegfogyasztásra készült! ( " A Pop Art általánossá teszi az összevágást, mint technikai eljárást ; és a 'collage', a 'formless comedy' alapvető eljárása, amelyet W.A. tesz elméletté és gyakorlattá". )
Allen úgy szórakoztat , hogy közben elgondolkodtatóan melankólikussá, és magávalragadóan keserédessé változik! A humor a fő forrás, az Ómega és Alfa, az a humor amit nem csinál, és nem gyárt , hanem kilélegez. A Radio Days-ben is pont ezek a formák és eszközök uralkodnak, egy olyasfajta keretbe zárva, amiben egy kicsit elveszünk az időben.
A történet borzasztó egyszerű , már csak azért is, mert nincsen történet. De nem is kell , hogy legyen. Sok kritikus szerint olyan, "mint egy vázlatfüzet, mint egy összefüggő kép, nem túlzottan homogén és nem lehet megérteni az üzenetét" . Érdekes, úgy beszélnek róla, mintha nem látták volna a filmet! Woody anekdotákat mesél gyermekkorából, azokból az időkből , "amikor az emberek még nem ismerték a tv-t, amikor a mostani 50-esek még gyerekek voltak és a világ tisztábbnak látszott". Egy család a főszereplő, Woody népes, színes családja, ahol karrierek kezdődtek el és értek véget, álmok váltak valóra, és otthoni rítusok, szokások ismétlődtek megszokott ciklusokban! New York külvárosában vagyunk, a Rockaway-ben, Queens egyik negyedében, ahol a gyerek Joe-t, nagyszülőkből, nagybácsikból, unokanővből nagynéniből, és a szülőkből álló héber család veszi körül.A szülők állandóan vitáznak például azon , hogy melyik óceán a nagyobb, a CSendes, vagy az Atlanti? Abe nagybácsi gyengéje a hal, van néhány halász barátja, akik állandóan hoznak neki halat. Ruthie imádja Carmen Mirandá-t és dalait. És végül Bea nagynéni, aki állandóna jó partnert keres, akivel boldogan élhetne. Mindenkinek megvan a maga kedvenc rádióműsora. Joe szereti a kalandos történeteket, az Álarcos Bosszúállóval és a háborús hős Biff Bexter-rel ; a többiek szeretik a hősies sporttörténeteket, a világhíradót, könnyűzenét, nyereményjátékokat. Mindenkinek megvan a maga mániája, szenvedélye...nem lövöm le az összes poént, érdemes megnézni a filmet!
Woody "kis" filmjei a legjobbak. Határozottan kis filmek, amelyek már az elejétől fogva lemondanak a mestermű álmáról! W.A : "Jobban szeretem a tücsök ciripelését, mint a szamár ordítását. A Radio Days-t langyos siker fogadta Amerikában, a kritikusok nagy filmet vártak Woody-tól, olyat amit mutogatni lehet, és sokáig lehet rajta csámcsogni. Európában a kritikák nagyszerűek voltak, szívesebb volt a fogadtatás. "Az európai néző talán sokkal jobban hozzászokott a nem lineáris, de ugyanakkor egységes szerkezetű filmekhez, mint amerikai." A Radio Days-t Woody Amarcord-jaként emlegetik, olyan , mintha fellinis lenne! Allen életműve tele van a "mesterekre" való utalásokkal, pl Fellini, Bergman, Marx, Chaplin. Személy szerint én a Radio Days-re voksolnék, s tettem ezt attól a pillanttól fogva, amikor Egyik kedvenc filmem, Woody Allen az először megnéztem a filmet. Ebben a filmben jobban tudok élni, mint az Amarcord-ban, jobban tetszik a hangulat, és sokkal inkább magaménak érzem! Nem szeretném a 2 rendezőt összehasonlítani, merész vállalkozás is lenne, mind ketten a saját világukban voltak ( W.A van ) "mesterek".
kakismaci |
[15-1]
Hát szervusztok drágáim!
Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni a szalagavatón,de ez az iszonyatos betegség nem engedett el itthonról (mondjuk szerencsére már nem voltak olyan lázálmaim, hogy, geometrai alakzatok között nyomorgok,de ezt most hagyjuk).A lényeg az,hogy szomorúan tapasztaltam- furcsa is , hogy csak most vettem észre - : nincs kép az oldalon Greta Garbo-ról.Szeretném ha ezt a hiányt hamarosan pótolnátok,mert szerintem a filmtörténelem legszebb színésznőjéről beszélünk.Nem áratna még egy fotó Törőcsik Mariról sem, mert mégis a ma elő legnagyobb magyar színésznő.Meg Janisch Atilláról se lenne rossz mert ,sztem messze az egyik legjobbképű rendező akit láttam.Na puszika mindenkinek, majd még benézek. Zsorzs |
Hosszú jegyesség
Elragadó film, elragadó főszereplővel, mely szól a kitartásról, reményről, hűségről. Jean-Pierre Jeunet ismét brilliáns cselekményt rendezett nekünk, mozimániásoknak, mint tette már azt oly sokszor, hisz ő dirigálta az Amelie csodálatos életét és az Elveszett gyerekek városát. A főszereplő a bájos Audrey Tautou, aki Amelie szerepével valószínű sok rajongót gyűjtött, s akit hamarosan A DaVinci Code-ban is viszontláthatunk. A film egy csekély fogyatékkal született, elragadó dél-franciaországi kis faluban élő lány és háborúban eltűnt szerelme romantikus történetéről szól. Mathilde elszántan keresi mindenki által halottnak hitt kedvesét, még egy párizsi magándetektívet is fogad. A film néhol krimi, van, amikor kis komédiával fűszerezett lovestory, de van benne háborús-lövöldözős jelenet a szokásos lövészárkos bújócskával, viszont a zene, a képek és a rendezés is magáért beszél, ha szemet húnyunk egy-két barokkos-könnyfakasztó jelenet fölött, minden tökéletes.
rooliver |
Belleville randevú
Ha egy kellemes, vidám, picit bugyuta, aranyos és kissé giccses rajzfilmet szeretnél megnézni, akkor a Belleville-t semmiképp sem ajánlom! Ellenben, ha pazarul, kiválóan megrajzolt, mulatságosan eltorzított karaktereket szeretnél látni, akik groteszk kalandokba keveredve még egy tengerentúli metropoliszba is eljutnak, akkor mindenképp nézd meg ezt a francia (koprodukció) különlegességet! A csálé szemű, töpörödött, mégis bájos nagymama, fogpiszkálókra helyezett krumpliszsák alakú kutyusával átkel az Atlanti-óceánon, méghozzá egy rozoga vízibiciklin. Eltökélt szándéka, hogy megmenti Tour de France versenyző unokáját az amorf, krumpliorrú gengszter és egymásba olvadó testőrei karmából, aki egy szadista, elmebeteg játék kedvéért raboltatta el a sportolót két társával együtt. Az amazoni habitussal rendelkező, végtelenségig rokonszenves anyóka mellé szegődik még három amerikai énekesnő, akiknek csillaga 50-60 éve lehullott a Broadway tündöklő egéről, azóta bútorokkal, újságokkal zenélnek, akárcsak a Stomp zenekar, csak épp kevesebb sikerrel, s borzasztó szegénységben tengődnek, viszont a béka valamennyi kreatív elkészítési módját ismerik, hiszen minden nap a visszataszító varangyokat majszolják... Az izgalmas cselekmény bonyolódása közben feltárul a nagyváros gusztustalan társadalma, mely nem áll másból, mint mázsás, nyalókázó kamaszokbó, bogártestű potrohos asszonyságokból és lusta, cammogó, komótosan újságot böngésző urakból... ...vajon tényleg ez a valóság?
rooliver |
Casablanca
Nincs kellemesebb, mint kétszázharminchatodszorra is megnézni a Casablancát... Na jó, csak vicceltem! Viszont tény, hogy az 1942-es alkotás egyáltalán nem vált unalmassá, vontatottá, semmit nem "porosodott". Ez valóban csak az igazán jelentős, örökzöld alkotások érdeme, ez a film pedig kétségtelenül ebbe a kategóriába sorolható. Humphrey Bogart nemcsak kortársai között volt kivételes, utánozhatatlan jelenség, akinek karaktere nem sokat változik ugyan, ha több filmjét is végignézzük, viszont ezt a pompás arcjátékot, dekadens eleganciát, flegmatikus pókerarcot senki nem volt képes ilyen tökéletesen, mégis könnyedén, természetesen megformálni. Ha másért nem, legalább miatta meg kell nézni ezt a klasszikust!
rooliver |
Visszafordíthatatlan
Hmm...nagyon érdekes film. Egy francia párról szól, akik élvezik az életet, szeretik egymást, fiatalok, könnyedek. A féktelen partyk, a kokain, alkohol és szex mámorában élnek, boldogok. Boldogok mindaddig, míg egy átlagos házibulin kisebb marakodásba nem kezdenek, s a gyönyörű Monica Bellucci egyedül távozik a helyről. Balszerencséjére, ahelyett, hogy átszaladna egy kevésbé forgalmas, de széles úttesten, egy aluljárót választ. Odalenn, az alig 100 méter hosszú, kihalt alagútban segíteni próbál egy nőn, akit ismeretlen férfi pofoz. A nő elmenekül, Alex(M. B.) pedig az brutális strici prédája lesz, aki hidegvérrel megerőszakolja, majd arcát a beton aljzatba veri. A férj (Vincent Cassel) elkeseredésében egy helyi gengszterbandát bíz meg, hogy kerítse elő a tettest. Őrült hajsza veszi kezdetét, Casselt segíti még barátja, egy filozófia tanár, és a már említett bűnözők. A szálak egy "Végbél" nevű *** bárba vezetnek, a tettes pedig egy Bélféreg névre hallgató homokos strici. A bár és az éjszakai francia söpredék túlzottan naturális ábrázolása sokakban kelthet hányingert, viszont a film képi világa éppúgy bravúros, mint maga a cselekmény felépítése, ugyanis a jelenetek fordított sorrendben követik egymást, vagyis magával a night clubban bekövetkező, gyomorforgatóan kegyetlen vendettával kezdődik a mű. Épp ezért a film végéhez (illetve elejéhez) közeledve előfordulnak unalmas, vontatott szakaszok, hiszen már nincs min izgulnunk, pontosan ismerve a finálét. A rendezés és az operatőri munka zseniális, a zene is oké, főleg a végén.
rooliver |
Larry Flynt - A Provokátor
Remek mozi, remek szereposztás, zseniális rendezés. Nehéz kritikát mondani erről a filmről. Komolyan, még az sem zavart, hogy Stohl Buci, nemzetünk "utolérhetetlen" színésze(aki másodállásban eladta lelkét a ValóVilág szörnyű démonának...) szinkronizálja a számomra antipatikus, viszont bravúrosan alakító Harrelsont. A hirtelen jött világsikertől bomlott elméjű, mégis a sajtószabadságért rendíthetetlenül harcoló, multimilliomos, groteszk, ultraliberális, később bigott vallásosságot kóstolgató Larry Flynt a polgárpukkasztást olyannyira mesterfokon űzi, hogy a bíróságra pelenkában és rohamsisakban érkezik, miután egy álszent, képmutató "majom" - akarom mondani egy magas rangú egyházi vezető - a feszület árnyékvilágából kimerészkedve beperli a Hustler-alapító médiamogult. Az Utolsó éjjelből, Harcosok klubjából jól ismert Edward Norton Flynt úr ügyvédjeként tűnik fel, Kurt Cobain "fekete" özvegye pedig a drogfüggő hitves. Egy mellékszálon még a Kennedy-dinasztia is szerephez jut. Mindent összevetve ic ö veri gúd film, 2 órát áldozzon rá mindenki, aki még nem tette volna...
rooliver |
Charlie és a Csokigyár
Tim Burton nem okozott csalódást! Legújabb filmjében ismét egy elragadó fantáziavilágot ötvöz jelenünkkel, s egyszerre visszafogott társadalomkritikát is rejt a Charlie és a csokigyár. Az önzöséget, mohóságot, gátlástalanságot kiválóan castingolt szereplökkel sikerül példáznia, ebben persze igen nagy segítségére van századunk egyik legnevesebb meseírója, Roald Dahl, aki gyermekkorában szintén saját csokoládégyárról álmodozott. Az ábránd nem vált valóra, de gyermek és felnött olvasói egyaránt élvezik szürreális tanmeséit, groteszk karaktereit. A Tim Burton-Johnny Depp páros köztudottan zseniális, hozzájuk társulnak a bájos öregek, akik Charlie nagyszüleit alakítját, és persze az Én, Pán Péterböl már jól ismert Freddie Highmore, alias Charlie. Szót kell ejtenem a már ismerösen csengö dallamokról, melyek Danny Elfman jóvoltából zengenek a hangszórókból. Johnny Deppnek (róla sajnos képtelen vagyok elfogultság nélkül beszélni) igazán testhezálló a szerep, pompásan játsza a magányos, extravagáns, különc figurát, Willy Wonkát, akinek mindene megvan, sikeres, mégsem teljes az élete, persze csak a film végén derül ki számára, mi okozta a tátongó ürt kamaszkora óta sebzett lelkében...de ezt nem árulom el, nézze meg mindenki, aki kedveli a Burton-féle sajátos dimenziót!
rooliver |
Hook
Ha jól emlékszem, először moziban láttam ezt a filmet, 4-5 éves lehettem. Azóta legalább ötször néztem végig... A szereposztás magáért beszél, bár Julia Robertsért nem rajongok, de meg kell hagyni, jól áll neki a mindig mosolygó tündér, Giling-Galang szerepe...persze vannak filmjei, amik után nem "tapsoltam volna vissza"... Dustin Hoffman -kedvenc művészeim egyike- alakítja a remek humorérzékkel, kifinomult ízléssel, acélkampó alakú bal kézzel és kifogástalan ruhakollekcióval rendelkező Hook kapitányt, a filmtörténelem egyik klasszikus, s a filmben fantasztikusan testet öltött gaztevőjét. (A Finding Neverlandben szerintem a legfrappánsabb jelenet, mikor a Hook karakter világosodik meg Sir James Matthew Barrie fejében, miközben az undok nagymamát figyeli. Robin Williams, aki a Seholszigere családapaként visszatérő Peter Benninget, később Peter Pant játsza, elég nevetségesen fest a harisnyában és levél-ingben, viszont tökéletes válsztás volt Spielbergtől a valóban gyermeklelkű, bohókás Williams. Maggie Smith, azaz Wendy mama igazán megérdemelt volna egy szobrocskát, mint 1991 legjobb női mellékszereplője! Ha másért nem, legalább a lépcső tetején való ácsorgásért...mesteri! De inkább nem kötöszködöm az Oscar-bizottsággal, mert még elolvassák ezt az értékelést, és bosszúból Johnny Depp sem kapja meg a megérdemelt aranytörpét... Spielberg tehát ismét remekelt , oldalán a hűséges társ, John Williams írta meg utánozhatatlan dallamait, mint azt már megszokhattuk. A Seholsziget-dimenzió kivitelezését látva pedig minden látvány&díszlettervező sárgulhat az irígységtől, vagy emelheti kalapját. Ez a mozi legalább annyira szól felnőtteknek is, mint a srácoknak. Állandóan elfoglalt, pénzt hajszoló, robotoló apuciknak, anyuciknak különösen ajánlom! Jó szórakozást!
rooliver |
Rosencrantz és Guilderstein halott
...(Akarsz játszani kérdéseket?) - Azt hogy kell ? -( Kérdéseket kell feltenned !) - Kijelentés, 1: semmi - (Csaló !!!) - Hogyan ? - ( Csaló, még el sem kezdtük ) - Kijelentés , 2 : semmi -.......(Melyikünk melyik?) - Ezt, hogy érted ? - ( Én vagyok Rosencrantz, vagy te ?) - Költői kérdés 3 : semmi - ( Egy filmben szereplünk nem igaz? ) - Milyen filmben ? -( Tetted a hülyét, 3 : 1 ) - Angol filmben szereplünk? -( Szerinted nem? ) - Tom Stoppard rendezett minket? - ( Előtte pedig Shakespeare ) - Kijelentés , 4: 1 -.... ( Most te vagy Guildernstein, vagy én vagyok Rosencrantz? ) - Költősi kérdés ismétlése , 5 : 1 - ( Valójában meghaltunk? ) - A VILÁG LEGNAGYOBB KÖLTŐI KÉRDÉSE , 6 : 1 a film egyébként hihetetlenül jó, izgalmas, humoros, kicsit félhülye, sőt nem is kicsit, és ráadásul ugyanennyire angol is...Rosencrantz és Guildernstein újra halott...Shakespeare pedig 1990 óta folyamatosan Tom Stoppardnak gratulál...
kakismaci |
Bergman - Nap vége
Bergman lenyűgöző filmje egy idős doktorról, Isak -ról , aki egy nap , elindul kocsival , átvenni doktorátusi kitüntetését! 14 órás út vár rá ! Útja során sok emberrel ismerkedik meg, többek között egy párral, akik fölborulnak kocsijukkal, és Isak papáék viszik őket tovább, majd 3 fiatallal akik bohémek és vidámak, közülük 2 férfi, egyik papnak készül a másik pedig (nem tudom minek :) ) és folyton Isten lététéről , nem létéről vitatkoznak! Isak utitársa , fia felesége, akivel utazás során nagyon megszeretik egymást! Bergman zsenialitása abban rejlik, hogy a legapróbb szereplőjére is mérhetetlen filozófiai tudást és bölcsességet ruház, ami legjobban Max Von Sydow , benzinkutas szerepével érzékeltethető! Még egy benzinkutas is képes elgondolkodtatni az embert, és olyan érzéseket kelteni bennünk, hogy ez a világ végtére is nem a legborzalmasabb hely az univerzumban, holott Isak bácsi magánya , félelmetes álmai, és Bergman világnézete ugyebár nem erről tett tanúbizonyságot eddig! Mindenesetre a filmet nemcsak érdemes megnézni, de valahol kötelező is, hisz az a fajta lélekábrázolás és jellemalakulás ami a filmben végbe ment, kihagyhatatlan része életünknek! Bergman örök!
kakismaci |
Dead Man
Jarmusch Forever! Jim fiunk legkülönlegesebb filmje az eddigiek közül! Talán a legművészibb is, sőt nem is talán! Adott egy könyvelő, akit ráadásul még William Blake-nek is hívnak, na nem mintha Blake is könyvelő lett volna, csak érdekes, adott Nobody, az indián , aki félvér, és lökött, lagalább is annak látszik, de kiderül,hogy közel sem annyira az, adott a Western feeling, az egy-két golyós lövöldözés, szerelem egy nőbe, egy enyhén őrült Góré, aki kiakarja nyiratni a mi szeretett Blake-ünket, és közben Blake megtáltosodik, és gyilkol is, nem csak a tűz mellett ücsörög! A Film egyedi, és kiváló, és lenyűgöző, olyan, mint Jarmusch ! Egy mondat még , ez a Jim gyerek tud valamit...
kakismaci |
Nagyítás
Antonioni zseniális klasszikusa a "hős" korszakból , a messzi-messzi '66-ból ! Akkor még tudtak igazán stílusos, egyedi klasszikusokat csinálni, manapság is tudnak, de azért mégis csak...Amikor először láttam, azt hittem, hogy szabályosan a halálba...unom...magam...bele...de ez teljesen szubjektív,hogy kinek mi az unalmas! Másodszor, már közel sem tűnt ennyire unalmasnak...csak nagyon :) , de a másodszori megnézés is szubjektív :) Na szóval, attól függetlenül , hogy nekem unalmasnak tűnik, valamiért újra és újra megnézem, előkeresem esős novemberi napokon és végig ugyan nem izgulom, de belebújok röpke 107 percre a fotós bőrébe, és lefényképezem azt a titokzatos asszonyt azzal az öltönyös férfival ott fönn a dombtetőn a langy szélben, majd rájövök , hogy lefényképeztem egy gyilkosságot, és megkeres a nő is, kéri a képeket és és és és....tessék megnézni
kakismaci |
Down by Law
Jarmusch Forever ! New Orleans, 1986! Jack a helyi strici, Zack a helyi Dj , és a nem helyi, olasz fickó :- Hy, I'm ROBERTO, call me Bob, is the same- kalandos, kicsit röhelyes , de annál iknább szórakoztató "szenvedése" 107 percen keresztül = Down By Law ...Jack, és Zack jól megszívja, átvágják őket a palánkon, és bekerülnek a dutyiba, később Roberto , azaz Bob is csatlakozik hozzájuk! Három tök hétköznapi N.O.-i fickó egy börtönben, kártyáznak és veszekednek...ja és amikor Bob elkezd csuklani, akkor jön a bepisilés a röhögéstől...majd Bob terve, szökjünk meg, megszöknek, üldözés, megpihenés, és a végén elválás... Jarmusch a lehető legjobb módon oldotta meg az unalmasnak tűnő filmötletet, a börtön jelenetet, és ámblokk az egész alkotást! A hosszú képsorok, lassú kameramozgások magukért beszél, sőt ordít...Ez a Jim gyerek tud valamit
kakismaci
|
Nő vagy! Keményen dolgozol Kanadában ! Egy lakókocsiban élsz gyerekeiddel és férjeddel, az anyád kertjében! Egyre furcsábban érzed magad, majd elmész az orvoshoz! Hopsz, rákos lettél, de sebaj kapsz cukorkát a dokitól! Kicsit gondolkozol, és : Nem mondom meg a családomnak , hogy meghalok ! Végülis... 1 hónap, vagy 2 és már nem leszel, de addig még felmondod magnóra lányaid szülinapi köszöntőit egészen 18 éves korukig, eléred, hogy valaki még belédszeressen úgy , hogy a végén úgyis összetörd a szívét, és a többi apróság! Hát , ez Az Élet Nélküled, és a film sem szól többről, csak egy fiatal, huszonakárhány éves nő utolsó napjairól...
Kakismaci |
| Egyik kedvenc filmem, Woody Allen - A Rádió aranykora! Woody bácsi zseni, de ezt tudjuk róla, azt is tudjuk , hogy rengeteg filmje volt, sok jó, s közepesen jó! Woody bácsi mesél, mindig mesél, olyan mint egy régi gramofon, ami megállás nélkül szól! A "slemil" , ahogy a héber közmondás mondja, " a hátára esik és betöri az orrát " . Talán a legnépszerűbb a jiddis folklór alakjai közül. Jean -Pierre Coursodon szerint : "Egy tehetetlen alak, akit csak a saját véletlen ravaszsága és végtelen ösztöne ment meg az elpusztulástól" . Woodyt mindig legyőzik, de mindig mérhetetlen akaraterővel újra próbálkozik a sorssal. A szexuális vágy, a "lelketlen tárgyak" , a tömegkommunikáció mind mind alapeszköze ennek a zsidó úriembernek! Minden ami a vásznon Woody Allen-es , az az életben is az!
Allen a "camp" ízléshez tartozik. Ez az esztétikai forma az 50-es évekbeli intellektuális N.Y.-ban teljesül ki, ott , ahol a leghíresebb komikusok, karikaturisták születnek. A "camp" annak a módja , hogy a világot esztétikai jelenségként értékeljük, de nem szépsége, hanem csináltsága szerint. Filmjei egészen a 60-as évek feléig , szorosan kapcsolódnak ehhez a jelleghez. Ennek a magatartásnak, "stílusnak" tipikus jellemzője az irodalmi és filmes utalások széles skálája. Meg lehetne említeni még a Pop art-ot. Woody Allen első próbálkozásaiban megfigyelhetőek a "popular" jegyek, ezáltal a film a tömegfogyasztásra készült! ( " A Pop Art általánossá teszi az összevágást, mint technikai eljárást ; és a 'collage', a 'formless comedy' alapvető eljárása, amelyet W.A. tesz elméletté és gyakorlattá". )
Allen úgy szórakoztat , hogy közben elgondolkodtatóan melankólikussá, és magávalragadóan keserédessé változik! A humor a fő forrás, az Ómega és Alfa, az a humor amit nem csinál, és nem gyárt , hanem kilélegez. A Radio Days-ben is pont ezek a formák és eszközök uralkodnak, egy olyasfajta keretbe zárva, amiben egy kicsit elveszünk az időben.
A történet borzasztó egyszerű , már csak azért is, mert nincsen történet. De nem is kell , hogy legyen. Sok kritikus szerint olyan, "mint egy vázlatfüzet, mint egy összefüggő kép, nem túlzottan homogén és nem lehet megérteni az üzenetét" . Érdekes, úgy beszélnek róla, mintha nem látták volna a filmet! Woody anekdotákat mesél gyermekkorából, azokból az időkből , "amikor az emberek még nem ismerték a tv-t, amikor a mostani 50-esek még gyerekek voltak és a világ tisztábbnak látszott". Egy család a főszereplő, Woody népes, színes családja, ahol karrierek kezdődtek el és értek véget, álmok váltak valóra, és otthoni rítusok, szokások ismétlődtek megszokott ciklusokban! New York külvárosában vagyunk, a Rockaway-ben, Queens egyik negyedében, ahol a gyerek Joe-t, nagyszülőkből, nagybácsikból, unokanővből nagynéniből, és a szülőkből álló héber család veszi körül.A szülők állandóan vitáznak például azon , hogy melyik óceán a nagyobb, a CSendes, vagy az Atlanti? Abe nagybácsi gyengéje a hal, van néhány halász barátja, akik állandóan hoznak neki halat. Ruthie imádja Carmen Mirandá-t és dalait. És végül Bea nagynéni, aki állandóna jó partnert keres, akivel boldogan élhetne. Mindenkinek megvan a maga kedvenc rádióműsora. Joe szereti a kalandos történeteket, az Álarcos Bosszúállóval és a háborús hős Biff Bexter-rel ; a többiek szeretik a hősies sporttörténeteket, a világhíradót, könnyűzenét, nyereményjátékokat. Mindenkinek megvan a maga mániája, szenvedélye...nem lövöm le az összes poént, érdemes megnézni a filmet!
Woody "kis" filmjei a legjobbak. Határozottan kis filmek, amelyek már az elejétől fogva lemondanak a mestermű álmáról! W.A : "Jobban szeretem a tücsök ciripelését, mint a szamár ordítását. A Radio Days-t langyos siker fogadta Amerikában, a kritikusok nagy filmet vártak Woody-tól, olyat amit mutogatni lehet, és sokáig lehet rajta csámcsogni. Európában a kritikák nagyszerűek voltak, szívesebb volt a fogadtatás. "Az európai néző talán sokkal jobban hozzászokott a nem lineáris, de ugyanakkor egységes szerkezetű filmekhez, mint amerikai." A Radio Days-t Woody Amarcord-jaként emlegetik, olyan , mintha fellinis lenne! Allen életműve tele van a "mesterekre" való utalásokkal, pl Fellini, Bergman, Marx, Chaplin. Személy szerint én a Radio Days-re voksolnék, s tettem ezt attól a pillanttól fogva, amikor Egyik kedvenc filmem, Woody Allen az először megnéztem a filmet. Ebben a filmben jobban tudok élni, mint az Amarcord-ban, jobban tetszik a hangulat, és sokkal inkább magaménak érzem! Nem szeretném a 2 rendezőt összehasonlítani, merész vállalkozás is lenne, mind ketten a saját világukban voltak ( W.A van ) "mesterek".
kakismaci |
[15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
